Múlt csütörtökön vérrögöt találtak a combomban, ami miatt nem játszhattam Lettország ellen. Először nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet egy "vérrög", de a csapatunk sámánja elmagyarázta, hogy ez olyasmi, mint ami a körmöm alatt szokott lenni gazellazsigerelés után. Azt ígérték, hogy két nap fizikoterápiás kezelés után felszívódik, de nekem kétségeim voltak, mert ezek a londoni gyógyítók elég amatőrnek tűntek. Ki hallott már olyan táltosról, aki meg se próbálja a djembe dob hangjától transzba esve elűzni az ártó szellemeket? Ezeknek a sarlatánoknak ráadásul mágikus amulettjük sincs és varázsszavakat sem mormolnak. Amikor megkérdeztem, mikor fognak végre birkát áldozni és megfürdetni a vérében, azt válaszolták, hogy én még a pálcikaember Crouchnál is viccesebb focista vagyok... Nincs más választásom, fohászkodom Allahhoz, hogy az első VB meccsre felépüljek.
A lettek elleni találkozó előtt Rajevac mester egyébként nem bűvészkedett a mágnestábláján, hanem elmondott egy történetet egy legendás afrikai vadászról, aki fegyver nélkül ejtette el az antilopokat, mégpedig úgy, hogy addig kergette őket a szavannán, amíg azok végkimerülésben el nem pusztultak. Az Öreg azt kérte, hogy mi is hajszoljuk a lettek fakó seggét, mint kanos Tarzan a köcsög Csitát, aztán amikor elfáradnak, ne kegyelmezzünk! Kár, hogy nem játszhattam, mert ezt a taktikát végre értettem. A srácok nagyon ügyesek voltak, szaladtak jó sokat, és a 88. percben egy struccfing erejű löket is elég volt a lettek elleni győzelemhez. A Mester nagyon boldog volt a meccs után, és mintanégereknek nevezte azokat, akik pályára léptek szombaton. Szerinte az volt a győzelem kulcsa, hogy végre "kivettük a földevő féket a csapatból". Ezt mondjuk nem teljesen értettem, de ő borzasztó bölcs törzsfőnök, biztos igaza volt, úgyhogy lelkesen megtapsoltam.
Történnek ám érdekes dolgok az öltözőn és a pályán kívül is! Legutóbb már említettem Nektek, hogy néhány vörös hajszálra bukkantam a szállodai szobánkban. Rotterdamban még arra gondoltam, hogy Mensah, a szobatársam szétfeszített valami vörhenyes kis holland szukát, de basszus azután is annyit találtam, hogy egy komplett oroszlánsörényt össze tudtam volna rakni belőlük. Ráadásul a fürdőszoba meg tele volt rőt fanszőrrel, és mintha ezek is osztódással szaporodtak volna. Még csoportokba is osztottam őket: ha hármat fogtam össze, az volt a vörhenyes fanszőrrovar, ha négyet, az a fanszőrpók, ha pedig ötöt, akkor az nem volt más, mint a fanszőrrák. Rohadtul nem akartam eljutni az ún. vörös fanszőr-százlábúig, mert már az a fanszőrpolip is elég undorító volt, amit a ki kellett kaparnom az eldugult lefolyóból. "Mi folyik itt, de tényleg? Ez a hülye Mensah hosszúszőrű rókabábbal csapatja a kopasz tyúknyakat zuhanyzás közben?" - tettem fel a kérdést újra és újra. Bár ne kaptam volna választ! Egyik nap kicsit hamarabb értem haza a fizikoterápiás kezelésről, benyitottam a lakosztályunkba, és ott állt előttem John Mensah, a Lyon és a ghánai válogatott középhátvédje NÉGER NŐNEK ÖLTÖZVE. A fején torzonborz vörhenyes paróka, a testén egy flitteres koktélruha, a lábán neccharisnya, és a tükör előtt énekelte Tina Turnertől a Private Dancer-t... Mit is mondhatnék, a maszáj harcosok maszkja se lehetett volna sokkolóbb, bár azt hozzáteszem, hogy ha a BL döntő utáni tivornyán találkozunk, valószínűleg gyanútlanul rámentem volna a féljó álpunettára. Mensah nem nagyon magyarázkodott, csak annyit mondott, hogy kifejezetten szeret brahiból nőnek öltözni. Őrület! Komolyan mondom őrület! Remélem a púpút azért nem eszi meg! Egyelőre még nem tudom, hogyan kezeljük a helyzetet. Első lépésként mindenesetre széthúztuk az ágyat, és visszakértem tőle a gumikecskémet...
1 komment
Címkék: edzőtábor vb2010
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
