Hétfőn megérkeztünk Afrikába. Annyira boldog vagyok, hisz mégiscsak a fekete kontinens az otthonom! Nagyon untam már a sok fakó arcot meg a hideget Európában. Itt végre jó meleg van, tágulnak a pórusaim és kedvemre izzadhatok. Talpam alatt érzem, ahogy az elefántok vonulásától rázkódik a föld, hallom a makákók hangját, a szavanna pedig felém küldi a gnúcsordák édes illatát. Teljesen felpezsdült a vérem, kedvem támadt pusztakézzel vizilóra vadászni! Birkóznék, hemperegnék, hirigelnék a csúnya döggel a mocsárban, de tudom, hogy szükség van az energiára, vasárnap már meccs...
Egyébként az ide vezető repülőút nem volt túl kellemes. Eleve sokkal jobban szeretek buszon utazni, mert ott a rázkódástól jól be szokott húsosodni a bambusz. Ráadásul a repülőtéren nagyon barátságtalanok voltak a biztonsági emberek. Csucsu Oszamának neveztek, és alig akartak átengedni az ellenőrzőponton, mert azt mondták, hogy tudják ám mire képesek a magamfajta muzulmán heccmesterek. Végül le kellett vennem minden ruhámat, fel kellett feküdnöm egy futószalagra, ami keresztülvitt egy fényes alagúton, és mire kijöttem, már sokkal nyugodtabbnak, sőt, kifejezetten vidámnak tűntek ezek a marcona urak. Aztán Mensah körül is kerekedett egy kisebb perpatvar, mert rúzst és muffpasztát találtak a kézipoggyászában, amit nem vihetett magával. Szegény pupák nagyon elkeseredett emiatt... A gépen Appiah mellett ültem, aki az út felénél elővett egy strucckolbászos szendót, aminek a szaga önmagában is a teveszarra hajazott, de miután megette, olyanokat böfögött tőle, mint egy sakál lehelete. Nagyon öklendeztem, de Rajevac mester ült előttem, és megfenyegetett, hogy vörösre rúgja a picsámat, ha nyakon merem hányni. Az egyetlen pozitív dolog az volt ebben a repülőzésben, amikor leszállás előtt a csinos egyenruhás csajok adtak nekem valami pirulát, ami állítólag megakadályozza, hogy beduguljon a fülem. (Ezek a hölgyek ugyanolyan kedvesek voltak, mint a Milan szurkolók szoktak lenni a városi derbin, amikor mindenféle ajándékot dobálnak nekem.) Sajnos azonban hiába dugtam jó mélyen a fenekembe ezeket a kúpokat, semmit nem használtak... Node félre a panaszkodással! Az a lényeg, hogy végre itt vagyunk.
A szállodába érve az első dolgom volt, hogy ledobtam az öltönyt. Utálom ezt a ruhadarabot, mert a zakó dörzsöli a mellbimbómat a nadrágban pedig nem fér el rendesen az agyar. Én amúgy is félmeztelenül érzem magam a legjobban. A meccsek végén is nagyon várom a mezcserét, amikor levehetem a csatakos pólóm, és végre rászállhatnak a legyek a didkómra. Háhh! Miközben ezeket a sorokat írom, Mensah már megint nőnek öltözött, és Shakira VB dalát énekelve egészen betegesen mozog. Azt mondja, ez valami waka-waka nevű tánc, amit majd felvesz videóra és feltölti a youtubera. Hiába mondom neki, hogy "ez nem tánc", erőlteti. Kezdek aggódni, egyre furább ez a srác... Mi jöhet még?
Ami még zavar, hogy a VB közeledtével egyre jobban izgulok. Nagyon sokat görcsöl a hasam, és sokat kell járnom a wc-re. (Ebből is probléma volt a repülőn, ahol a kapitány meg is jegyezte, hogy nekem köszönhetően lassan több lesz a fekália a légkörben, mint a vulkáni hamu.) A legrosszabb, hogy régen ugyanolyan színű volt a púpúm, mint a bőröm, de mostanában ezek a hirtelen rámtörő hurrikánok inkább capuccino-szerű dolgot eredményeznek mind árnyalat, mind állag tekintetében. Ha mindenki olyan púpút tol ki, mint a bőre színe, akkor ilyet valószínűleg a hondurasiak pottyantanak. Hú, ha belegondolok, az európai púpú nagyon fura lehet...
Na mennem kell! Nagy csinnadratta van a recepciónál. A szerbek csinálják a balhét, és azzal vádolnak minket, hogy kiettük a földet az edzőpályájukból. A sok gödör miatt állítólag új pályát kell keresniük. Már a meccs előtt ki akarják húzni a gyufát? Ha nagyon felidegelnek, már most megtanítom őket a "Kill, no catch!" jelentésére...
Ma végre elkezdődik a VB! Szurkoljatok nekünk! HAJRÁ GHÁNA! HAJRÁ SULLEY!
1 komment
Címkék: edzőtábor vb2010
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
