HTML

World Cup Accommodation

Muntari VB naplója

Sulley "Ali" Muntari vagyok, a Milan és Ghána játékosa. Imádok szaladni, labdázni és gnúra vadászni. A VB alatt (ismét) naplót írok. BOOYAH!

Rajongj értem!

Otthoni időjárás

Nem értem, hogy mit írtok

  • madbalee: Valaki tudja miert jatszott felig letolt gyatyaval az Sulley a nemet meccs utoilso 15 perceben?? (2014.06.24. 15:14) Dolgozott bennünk a vodkaszóda
  • madbalee: Első milanos meccsén gólt lőtt:) (2012.02.19. 20:46) Ébenfekete álomtizenegy
  • Vaader: "Boer Bar" ez hatalmas! :D:D:D (2010.07.03. 13:52) BOOYA!!!
  • barbredi: Ez nekem eddig le se esett, hogy a néger gyerekek vágyálma a rabszolgaság, óriási! (2010.06.29. 15:46) Playboy interjú
  • csoko20: Azért mert néger, még nem kell lenézni! :) (2010.06.29. 15:32) Eboue tud koreaiul

Törzsfőnökök blogjai

Úton a Copacabana-ra

2014.06.06. 07:22 Muntari

YOLO, kedves Naplóm, YOLO! Tudom, hogy rég nem írtam már, de most annyira fel vagyok pörögve, mint mikor Balo papával dianás cukorkákat roppantottunk szét a farunkban, aztán (alul) félmeztelenül turistákat riogattunk a Piazza del Duomo-n!

Repes a lelkem, hogy megint közeledik ez a vidám focibajnokság! Fel is idéztem, hogy mi minden történt velem négy évvel ezelőtt, és néha bizony egészen meghatódtam. A BL győzelem emlékei konkrétan könnyeket csaltak a szemembe, pedig utoljára akkor sírtam, amikor születésemkor a falu sámánja az égbe emelt, apám pedig egy gyors mozdulattal hátrarántotta a fitymámat - és persze a sajátját is. Pazar pillanat volt!

Rengeteg minden történt ám az elmúlt négy évben. Sokkal érettebb lettem én is; a menedzserem szerint már nem is annyira brie szagom van, mintsem parmezán, és végre látszik rajtam, hogy meg se próbálok gondolkodni a pályán, ami óriási előny négerposzton. A legeslegfontosabb változás viszont, hogy Kwesi Appiah személyében végre fekete törzsfőnöke van a válogatottnak.

402735_heroa.jpg

Rajongok a bölcs vezérért, akinek olyan szépen ragyog az ében bőre, mint új gazdám, Galliani bácsi cipője, miután fényesre suvickoltam. A korábbiakhoz képest nagy változás, hogy értem a szavakat, amiket Appiah makog, és ő a fehér nagyfőnökökkel ellentétben nem használ ostort, valamint nem sértődik meg, hanem kifejezetten örül, ha beleköpünk az orrlyukába. Az mondjuk egy kicsit hányzik, hogy edzés és meccs után nem osztogat jutalom nyalósót azoknak, akik a legügyesebben nyargalásztak. (Ez José bácsinak egy igen tiszteletreméltó szokása volt az Internél.) A kezdet persze a főnégerrel se volt könnyű, mert a fejébe vette, hogy kéthetente összehívja Ghána valamennyi törzsének legügyesebb kókuszkergetőit és megtanít nekünk valami "tolódásos védekezést". Ilyenkor összegyűltünk 30-40-en, a falu apraja-nagyja minket bámult, miközben Kwesi össze-vissza rángatott, meg pakolgatott minket a szavannán. Aztán az egész megbukott, mert a külföldön játszók gyakran bilinccsel és láncokkal a lábukon érkeztek az összetartásra; a rivális törzsek tagjai egymást kergették és megpróbáltak minél nagyobb darabot kiharapni a másik combhajlítójából; megint mások pedig leültek földet falatozni és kis gödröcskéket rágtak a kijelölt pályába. Azóta szerencsére nincs taktika, kedvünkre szaladhatunk a pályán, és Appiah azt is engedi, hogy bikázzunk. Alig várjuk már, hogy Brazíliában is megkergethessük az ellenfeleket!

Adriano egyébként sokat mesélt már nekem erről a brazil országról. Állítólag arrafelé olyan kemény és gömbölyű a lányok púzója, hogy gleccserként omlik le róla a kokain; a föld pedig igazán porhanyós és zamatán érződik elődeink munkája.

copacabana.jpg

Van ott valami Copacabana is, amit aranyszínű homok borít, és a brazil négerek ott tanulnak meg focizni. Ezt nem teljesen értem: akkor most homokos pályán fogunk játszani? Borzasztóan félek tőle, hogy a homokban kígyók vannak, úgyhogy én bizony ott is élesben fogom nyomni. Adri papa csak annyit tanácsolt, hogy ha bambuszra húzok egy punettát a parton, akkor azért vigyázzak, mert könnyen a kupak alá pofátlankodnak a homokszemcsék, amik aztán nagyon sercegnek és karcolnak. Bármi is lesz, várom már! Meg is fogadtam, hogy mostantól a VB végéig nem trimmelem a fanszőrömet. A természet szépen el is kezdte visszafoglalni az oszlopot meg a két követ. Utóbbiak már most úgy néznek ki, mint két pompás rambután, és úgy általában mindenhol szépen burjánzik az esőerdő.

10-rambutan-lgn-44231419.jpg

Azért azt nagyon remélem, hogy július 10-ig végzünk, mert aznap már csapatni szeretnénk a Balaton Soundon Balóval. Meg is egyeztünk, hogy mindketten a tavalyi soundos karszalagunkban játszunk a VB-n, hogy egy percre se feledjuk a YOLO életérzést és azokat a krézi pillanatokat, amikor rávodkaszódáztunk a seduxenre. Idén is kőkeményen oda akarjuk majd tenni magunkat. Ez a kis Palvin Barbara például úgy meg lesz ott hajtva, mint az őseim az észak-amerikai vasútvonal építésén. BOOYAH!!!


Szólj hozzá!

Címkék: feszültség

A bejegyzés trackback címe:

https://muntari.blog.hu/api/trackback/id/tr336281996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása