Végre, nemsokára meccs! Elegem van már a sok taktikai értekezletből, az új mez anyagából, valamint az állandó bóják közötti passzokból, ahol mindig rámszól Rajevac mester, hogy "pontosabban", "gyorsabban", meg ilyenek. Nem szeretem, ha kiabálnak velem. A szavannák csendjét szeretem, vagy azt, amikor sokan éneklik a nevemet a stadionban. De a kiabálást, csak úgy, azt sosem szerettem. Micsoda ribillió volt itt tegnap az edzőtáborban, óóó kisfaszom, eszem megáll, micsoda patáliát nyomott Laryea Kingston, miután Rajevac mester kihirdette a keretet. Nem hiszitek el, de ez a mamlasz nekirontott az Öregnek, miután az nem tette be a vb-re utazó keretbe. Na, jó, nem mondom, néha én is lecsavarnék egyet a Mesternek (főleg mikor telitorokból kiabál, hogy "nem jó, nem jó, Sulley, nem jóóóóóó!"), de azért most mégis ő a törzsfőnök. Na, mindegy, ez már olyan, mint egy megszáradt gyík a sivatagban.
Amúgy végül mégse kell egyedül aludnom, John Mensah a szobatársam, ezt a pupákot nagyon szeretem. Próbálok aludni, de nem tudok, főleg mert ez a Johnny fiú szerintem ityiriben elkezdte verni a bránert a takarója alatt. Ezt nem lehet bírni, fel is teszem a füllhallgatót a fülemre, kis Beyoncé -muzsika BE, Butilisösz váuuuu, a kedvencem. Nem megy az alvás, lehet azért sem, mert a nagy ijedtség után 2-3 sör azért befigyelt itt a szobában lefekvés előtt. Kicsit zizegek is. Az előbb elkezdtem álmomban nyalni, de az sem segített, még mindig nem alszom. Hirtelen most meg az a májusi nap jutott eszembe, amikor a Vanity Fairnek álltam modellt Milánóban.
Jó kis nap volt, egyfolytában állt a brém annyi modell csajszi volt ott a közelben. (Már szinte fájt.) Meg persze ott voltak a nagy sztárok, a Kaka, a Pato, a Drogba, még az a szerencsétlen Ballack is, akit a Bitang Boa lemészárolt az FA kupa döntőjében. A legjobb mégis az volt, amikor az Eto'o-val voltunk egy felvételen. Szeretetem jeléül még meg is pusszantottam volna a kis girnyót. Áh, ráadásul ki is repültünk volna az éjszakába, de José bácsi értünk jött és vitt haza, egészen a küszöbig. A kocsiban "földevő kislányoknak" hívott minket, mert részt vettünk ebben a "piperkőc" dologban. Valami ilyesmit mondott. Aztán másnap az Inter meccsen persze kurva gyenge voltam, mint lófasz a hideg vízben. Nem is kerültem el a kiabálást, csak úgy habzott José bácsi szája.
Na, mindegy, áááááhhuuu, én is inkább alszom. Vagy inkább kiverjem a jó öreg bambuszt?
Szólj hozzá!
Címkék: edzőtábor vb2010
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
